KASTÉLYTÖRTÉNET - Dég

Kastélytörténet

A dégi Festetics-ág

A köznemesi Festetics család a 18. század során emelkedett a Dunántúl legnagyobb birtokosai közé. Ebben nagy szerepe volt a keszthelyi kastélyt építtető Festetics Kristófnak – örökségéből vették meg fiai a dégi birtokot, amely végül a kisebbik fiú, Lajos (1732-1797) birtokába került. Innentől válik szét a Festetics család a keszthelyi hercegi- és a dégi grófi ágra, így Festetics Lajost tekintjük a dégi családág alapítójának.

Bár Dég hatalmas kiterjedésű, jól jövedelmező birtoknak bizonyult, Festetics Lajos a Kaposvár melletti Toponáron lakott családjával, vagyonához képest szerény körülmények közt. Később, 1772-ben egy földszintes kúriát emeltetett Dégen, ahol támogatta a református templom, parókia és iskola, valamint egy új katolikus templom megépítését is. Felismerve a birtok fejlesztési lehetőségeit, Dégre szerződtette a több nyelven beszélő, Franciaországban tanult és felvilágosult eszméket valló mérnököt, Kováts Ferencet. Terveit azonban már nem válthatta valóra; halála után a dégi birtokot legidősebb fia, Antal örökölte. 

Festetics Antal (1764-1853) Budán tanult, és művelt, természettudományos érdeklődési ifjúként 1788-tól hivatali állást kapott a Helytartótanácsnál. Feleségével, Splényi Amáliával először Pesten, az akkor már kiépült, és a város első látogatható angolkertjeként híressé vált Orczy-kert mellett építették fel villájukat. A házaspár rajongott a botanikáért, így nem csoda, hogy az 1810-re kialakított saját tájkertjüket hamarosan szintén a város nevezetességeként emlegették. (Később a város megvásárolta a kertet, és ebből alakult ki az ELTE Botanikus Kertje, ismertebb nevén a Füvészkert.) Antalt vagyona és társadalmi helyzete miatt a leggazdagabb köznemesként is emlegették, hiszen a grófi címet a már főúri gazdagságban és pompában felnőtt fiai szerezték csak meg.

Letisztult klasszicizmus

Az 1800-as évek elején fogott bele Festetics Antal a dégi birtok fejlesztésébe, és a kastély építésébe. Jó ízlését, igényességét és persze gazdagságát tükrözi, ahogyan a birtokközponttá tett dégi területet kezelte. Az apjától „örökölt” mérnökre, Kováts Ferencre bízta a mintagazdaságok és az azokat összekötő úthálózat tervezését, amelynek egyik leglátványosabb eleme a Veszprém felől érkező postaút volt: a 12 km-es, egyenes út tengelyének végén magasodott a kastély, amelyet az érkezők már messziről megcsodálhattak. A nyári rezidenciának használt épület tervezését Festetics Antal a pályája elején álló, de már nem ismeretlen Pollack Mihályra bízta. A bécsi születésű, építész családból származó Pollack a 18-19. század fordulóján telepedett le Pesten, és hamar jelentős szereplője lett a rohamosan fejlődő város építkezéseit felügyelő bizottságnak. A Festetics család korábban már a józsefvárosi villa tervezését is rá bízta, majd Dég után is dolgoztattak vele: másik fővárosi rezidenciájukat, a lipótvárosi Festetics-palotát is Pollack tervezte.

A Dégen felépült kastély építtetője szándéka szerint kora legnagyobb és legkorszerűbb birtokközpontja kellett legyen. Pollack egy egyemeletes, alagsoros, U alakú épületet tervezett, amely hazánk egyik legkorábbi klasszicista műremeke lett. Az épület mindkét oldalán dór oszlopok tartotta portikusz emelkedik ki a homlokzat síkjából. A szokástól eltérően a két mellékszárny által bezárt északnyugati főbejárat felőli a kisebb, míg a privát terek felőli oldalon található a látványosabb oszlopsor. Ez utóbbi, a kert felé nyitott homlokzat elé széles, hat oszlopos portikuszt tervezett Pollack, ami az építész későbbi főművének, a Nemzeti Múzeum előképének is tekinthető. Itt azonban a lenyűgöző látványt a lehető legtisztább, letisztult eszközökkel valósította meg. Az antik templomok építészetéből átvett elemeket nem díszítette túl: az oszlopok közül is a legkevésbé díszes dórra esett a választása, míg a gyakran domborművel díszített timpanont üresen hagyta.

A szimmetrikus, szabályos geometriai elemekkel operáló klasszicista épületnek van azonban néhány érdekessége, rendhagyó megoldása. A monumentális hátsó fronttól a megszokott lépcsősorral ellentétben Dégen kavicsos rámpa vezet a parkba, térben is jobban összekapcsolva az épületet a kerttel. A másik feltűnő eltérés, hogy az ovális alaprajzú, félköríves fülkékkel bővített díszterem nem a kastély középtengelyében, hanem a nyugati oldalrizalitban, a mintegy harminc méteren át vezető teremsor végén található. A másik szárnyban, mintegy tükörképként, található egy kisebb ovális szoba, amelyben a legenda szerint Festetics Antal a betiltott szabadkőműves mozgalom fontos iratait tartotta.

Az építkezés 1802 körül kezdődhetett, 1812-ben már állt az épület, ekkor építették a kastélypark felé nyíló oszlopsort is. Az épület földszintjén a társasági élet színterei, a reprezentációs terek és a család tagjainak lakosztályai sorakoztak, az emeleten pedig elsősorban a gyerekszobák, hosszabb ideig itt időző rokonok lakosztályai, valamint vendégszobák kaptak helyet. Az alagsor a kiszolgáló személyzet munka- és lakóhelye volt. A kastéllyal egy időben kezdték kialakítani a hatalmas angolparkot is, amely a környező épületegyüttessel együtt egy gondosan megtervezett, tudatos koncepció eredménye. A kert ma legismertebb épületét, a Hollandi-házat a 19. század végén Festetics Pál építette, míg a szivattyúház, az antik forrás, a rózsaliget és a kőkert a dégi kastély utolsó urának, Festetics Sándornak (1882-1956) köszönhetőek.

A család 1815-ben már be is költözhetett az új, késő tavasztól kora őszig használt család rezidenciába, ami négy generáción át, több mint száz éven keresztül szolgálta a Festetics családot.

Széchenyi ikon